<%@ Language=JavaScript %> Heted Nap Adventista Reform Mozgalom

Hitelveink

A Heted Nap Adventista Reform Mozgalom határozott alapelveket tanít,  melyek a Biblia tanításain alapulnak.

Isten, az Atya

 Isten egy lelki lény (János ev. 4:24.), „örökkévaló”, kezdet és vég nélkül (Jel. 21:6) mindenütt jelenvaló (Zsolt. 139:1-12), mennyben trónoló. Az emberek jelenlegi bűnös állapotukban nem láthatják. (I. Tim. 6:16;  Ésai. 59:2; Ján. 1:18; 2. Mózes 33:20.) Csak hit által járulhatunk Istenhez. (Zsidó. 11:6)

Utalások a Bibliából: 2. Mózes 20: 2:3; Ésaiás 45: 5-12.18.20-22; János ev. 4:24; Zsoltár 139: 1-12.

Jézus Krisztus, a Fiú

Jézus Krisztus Isten fia, természetben és akaratban egy az Atyával. Az Atya mindent Krisztus által teremtett. Krisztus, anélkül, hogy feladta volna isteni mivoltát, elfogadta az emberi testet, és testté létele által emberré lett, mikor szűz Máriától megszületett (Ésai. 7: 14. Máté 1: 23. Luk. 1: 35). Meghalt bűneinkért a kereszten, feltámadt a halálból,  felment az Atyához és közbenjár érettünk.

Utalások a Bibliából: Zsidó 1:1-3.5; Kolossé. 1:15-17; Máté ev. 1: 18-23; János ev. 1: 14; 1. Timótheus. 2:5; 3: 16; Zsidó 7: 25; János ev. 14: 6; Apcsel.4: 12.

Vissza az elejére

A Szentlélek

A Szentlélek Krisztust képviseli a földön, akaratban egy az Atyával és a Fiúval. Ő az újjáteremtő a megváltási munkában. A három isteni méltóság: Isten (az Atya), Jézus Krisztus (a Fiú), és a Szentlélek alkotja az Istenséget.

Utalások a Bibliából: János ev. 3: 5-8; 14: 16. 26; 16: 7-13; 1. Korinthus 2: 10.11; 2. Korinthus 13: 13; Máté ev. 28: 19.

A Szentírás

 A Szentírásnak úgy az Ó-, mint Újtestamentuma Isten Igéje, és Isten akaratát nyilvánítja ki (János ev. 5:39). A Biblia a Szentlélek ihletése által íratott (2. Tim 3:16), s magába foglalja életünk zsinórmértékét, és Isten teljes megváltástervét.

Utalások a Bibliából: János ev. 5: 39; 2. Péter 1: 19-21; 2. Timótheus 3: 15-17; Lukács ev. 11: 28; 16: 29. 31; Máté ev. 22: 29; János ev. 10: 25.

A tízparancsolat

Az erkölcsi törvény (a 2. Mózes 20: 1- 17. tíz törvénye), egy Isteni kinyilatkoztatás az emberek kötelességeiről Isten és embertársaik iránt. A törvény változhatatlan. Minden emberre vonatkozik minden körülmények között és minden emberi törvénynek alapja. A tízparancsolat bármely törvényének áthágása bűn, és a bűn zsoldja a halál. Nem a törvény cselekedetei által tartatunk meg, hanem Krisztus ereje által engedelmeskedhetünk és megmenekülhetünk meg az ítélettől.

Utalások a Bibliából: Máté ev. 5: 17- 20; 7: 21; 19: 17; 22: 36- 40; 1 János 2: 3-6; 5: 1- 3; Róma 2: 13; János ev. 8: 11; Zsidó 10: 26. Bővebb olvasmány: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták 259-266. oldal

A szombat

Isten törvényének negyedik parancsolata elrendeli a hetedik napi szombat megtartását. E szent nyugalom nap, a teremtés, az újjáteremtés és a megváltás emlékjele. Egy lelki intézmény, vallási ünneplésre és tanulásra szentelt nap. 1. Mózes 2: 1- 3; 2. Mózes 20: 1- 17; Ezékiel 20: 12. 20; Ésaiás 58: 13.14; Márk ev. 2: 28; Zsidó 4: 1- 10. A szombat igazi megtartása azt jelenti, hogy megszűnünk minden világi munkánktól, péntek naplementétől szombat napnyugtáig. A szombatra való előkészületeket be kell fejezni pénteken, mielőtt a szombat megkezdődne. 3. Mózes 23: 32; 2. Mózes 16: 22. 23; Lukács 23: 54-57; Márk 16: 1. Krisztus és az apostolok ideje óta, a keresztre feszítés előtt és a feltámadás után is megtartották a szombatot, és ez örökké megmarad, mint  igazi nyugalomnap (Ésaiás 66: 23).

Utalás a Bibliából: Lukács ev.23: 56; Apcsel.i 13: 42. 44; 16: 13; 17: 2; 18: 4; 22: 12; 25: 7. 8.

Vissza az elejére

 A vasárnapünneplés

A hét első napját (Sunday, Sonntag, vasárnap, stb.) a pogányok a Nap tiszteletére ünnepelték. A keresztény egyház elhagyta az apostolok igaz hitét, s a hetedik nap szombatját áthelyezte a hét első napjára. A vasárnapot, más pogány szokásokkal együtt elfogadta a keresztény egyház. A vasárnap ünneplése a Bibliában nem található.

Utalások a Bibliából: Máté ev. 5: 9. 13.

A ceremoniális törvény

Az Ótestamentumi ceremoniális törvény, mely a Messiásra mutat, a zsidó népnek adatott. Krisztus áldozatát szimbolizálja, de érvényessége Jézus kereszthalálával megszűnt. A ceremoniális törvény, mely tartalmazza a ceremoniális szombatokat, és zsidó ünnepeket, nem tévesztendő össze az erkölcsi törvénnyel és a negyedik parancsolat szombatjával.

Utalások a Bibliából: Zsidó 10: 1. 9. 10; Kolossé 2: 14. 16-17, Galátzia 4: 10. 11.

A kegyelem és a kegyelem gondolata

A kegyelem bűneinknek Krisztus által való elfedezését jelenti. Ő a kegyelem országának megalapítója. (János ev. 1:17; Zsidó. 4:16.) A kegyelem ajándékára az ember érdemtelen. Mi az üdvözítő kegyelemnek előnyével csak akkor bírhatunk, ha a bűnt kerüljük Krisztus hatalma által, egyesítve azt saját akaratunkkal (Apcsel. 2:38). Kegyelem által leszünk szabadok (Ján. 8: 31-32). A megváltás akkor megy végbe, mikor a bűnös elfogadja Krisztust, Isten igéje, a Szentlélek, és az evangéliumi szolgálat által.

Utalás a Bibliára: Róma 10: 13- 18; János ev. 14: 26; 16: 13; 2. Korinthus 5: 17- 20; Apcsel. 2: 38- 42.

Az újjászületés

A bűntől és annak következményeitől a törvény szerint őrizkednünk kell. Minden ember megtapasztalhatja, hogy újjászületik, hogy élete átalakul. Ez akkor megy végbe, ha bűnbánatot tartunk és engedünk a Szentlélek befolyásának. A Biblia ezt a tapasztalatot "újjászületésnek" nevezi. Ezután új élet részesei leszünk hit által Jézus Krisztusban.

Utalás a Bibliából: Máté ev. 1: 21; János 3: 3; Róma 2: 4; János ev. 16: 8; János ev. 16: 13;Zsidó 12: 2; Zsoltár 119: 142; János ev. 17:17; Galátzia 2:20; Zsidó 12:2; Róma 1:17; Filippi 4:13.

A keresztség

Azoknak, akik elérték a felnőtt kort, és újjá akarnak születni, meg kell keresztelkedniük alámerítkezés által az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez az ó-ember meghalását és eltemetését jelképezi, valamint az új ember feltámadását egy új életre Krisztusban.

Utalás a Bibliából. Apcsel. 2: 38; Márk ev. 16: 16; Róma 6: 3- 9; Kolossé 2:12.

A lábmosás (az alázatosság rendelete)

A lábmosás, mely az Úrvacsorát megelőzi, alázatosságra tanít. Krisztus rendelte el,  és a keresztény egyházra hagyta, hogy alázatosságra, egyenlőségre, testvéri szeretetre és a Krisztusban való egységre tanítson. A testvérek béküljenek ki egymással a lábmosás előtt.

Utalások a Bibliából: János ev. 13: 1- 17; Máté ev. 5: 23.24.

Vissza az elejére

A szent úrvacsora

A kovásztalan kenyérben és az erjedetlen borban való részesülés, ahogyan ez a szent úrvacsorában adatik, Jézus halálát jelképezi. A kenyér és a bor elfogyasztásával nem nyerünk bűnbocsánatot. Ez a közös vacsora Jézus szenvedésének és halálának emlékünnepe. A gyülekezet erősítésére szolgál, és megőrzi azt alázatosságban, szeretetben és egységben (1. Kor. 10:16-17;  1:27-29).

Utalások a Bibliából: Máté ev. 26: 26- 28; 1. Korinthus 10: 16. 17; 12: 20; Lukács ev. 22: 11; 1. Korinthus 11: 23- 29.

A vizsgálati ítélet

A Dániel 8:14-ben leírt prófécia a 2300 estvéről és reggelről, 1844-ben lezárult, mikor a mennyei szenthely megtisztítása, és a vizsgálati ítélet megkezdődött. A mennyei könyvek alapján mindazok élete, hite és cselekedetei meg lesznek vizsgálva, akik a korszakok folyamán Isten gyermekeinek vallották magukat. E vizsgálat eredménye minden lélek sorsát meghatározza örök életre vagy örök kárhozatra.

Utalás a Bibliából: Prédikátor 12: 16; Dániel 7: 9. 10; Jelenések 14: 6.7;  Máté 22: 11- 14.

A Jelenvaló igazság

Jelenések 14: 6- 12 verseinek hármas angyali üzenete a Jelenések 18:1- 4. más angyalával együtt képezi a jelenvaló igazságot. Ezen üzenetek a hívők egy különleges csoportját készítik elő, szám szerint 144.000- et, Jézus második eljövetelére.

Utalások a Bibliából: Ezékiel 9: 1- 7; Jelenések 7: 1- 4; 14: 1- 12; 18: 1- 4.

A prófétálás ajándéka

Isten ígérete szerint, ahogy az Apostolok Cselekedetei 2: 17- 21. verseiben olvasható, az utolsó napokban a prófétálás ajándéka visszaadatik Krisztus egyházának -nem mint kiegészítése a Bibliának, hanem mint Isten maradék népének megkülönböztető jele. Ezen ihletet írások figyelmünket a Bibliai alapelvekre -mint hitünk és cselekedeteink zsinórmértékére- irányítják, és megóvnak bennünket attól, hogy  Isten szavát félreértsük.

Utalások a bibliából: 4. Mózes 12: 6; 2 Krónika 20: 20; Hóseás 12: 13; Ámos 3: 7; Efézius 4: 8- 11; 1 Thessalonika 5: 20, 21;

Vissza az elejére

A házasság

A házasság Isten által Édenben elrendelt intézmény, melynek célja az emberi faj fennmaradása, s hogy a férj és a feleség lényükben kiegészítve egymást, szeretetben együtt éljenek. Isten úgy rendelte el, hogy a férfinek csak egy felesége, és a nőnek csak egy férje legyen. Az elválás és a hitetlenekkel való házasság nem Isten akarata.

Utalások a Bibliából: Lukács ev. 16: 18; Róma 7: 1- 3; 1 Korinthus 7: 11. 39; 2. Korinthus 6: 14.

Az egészség -és ruhareform

Mivel testünk a Szentlélek temploma, a hívő embernek meg kell óvnia egészségét azáltal, hogy a természet törvényeit követve visszautasít minden egészségtelen élelmiszert és az élet természetellenes szokásait, s ésszerűen él azzal, ami jó (1. Korinthus 3: 16. 17; Fillipi 4: 5). A ruhaviselet a jellemet tükrözi. Krisztus szerénységre és önbecsülésre kér bennünket, hogy tartóztassuk meg magunkat az egészségre és az erkölcsre káros könnyelmű szokásoktól.

Utalások a Bibliából: 1. Péter 3: 1- 5; Ésaiás 3: 16- 24; 1. Korinthus 11: 15; 1. Timótheus 2: 9;

 Vissza  az elejére

Kötelességünk a polgári hatóságokkal szemben

Krisztus tanította az isteni és az emberi hatóságok iránti tiszteletet. Ő engedelmeskedett a földi kormányzás minden igazságos törvényének. Ha az emberi törvények pontjai ütköznek Isten törvényével, a kereszténynek döntenie kell: Istennek vagy embereknek engedelmeskedik-e. Keresztény lelkiismeretünk távol tart bennünket attól, hogy részt vegyünk valamelyik politikai párt tevékenységében.

Utalások a Bibliából: Máté ev. 22: 21; Róma 13: 3- 7; 1. Péter 2: 17; Apcsel. 5: 29; 2. Korinthus 6: 14- 17; Ésaiás 8: 12.

Krisztus teste, az Ő egyháza

Krisztus egyháza egy látható és megszervezett testület, s nem független személyekből áll. Az egyház küldötteinek egy részéből választják meg a tisztségviselőket, akik nem uralkodhatnak az egyházon, hanem az egyház alkalmazásában állnak és építik Krisztus testét (egyházát). Az egyház szervezetébe fogadja a hitvallomásuk alapján megkeresztelt lelkeket, és szent szolgálattal bízza meg őket.

Utalások a Bibliából: János ev. 10: 16; 11: 52; 1. Korinthus 10: 17; 12: 12-27; 1. Péter 2: 5; Efézius 4: 11-13. 15-16; Kolossé 2: 18, 19; Jelenések 1: 20; Énekek éneke 6: 7; Apcsel. 6:1-6; 13:3; 20:28; 1.Pét 5:1-5; Máté 16:19; 18:15-18; 1.Kor 5:11. 13.

A tized és az adományok

A tized és az adományok beszolgáltatása keresztényi kötelesség. A lelkészek fenntartására és az evangélium hirdetés céljából rendelte el Isten.

Utalások a Bibliából: Malakiás 3: 7- 10; Máté ev. 23: 23; 1. Korinthus 9: 14; 2. Korinthus 9: 6. 7; Zsidó 7: 8.

Jézus második eljövetele

Röviddel Jézus második eljövetele előtt lezárul az emberiség kegyelmi ideje. Jézus dicsőséges második eljövetele, mely a Szentírás alaphangja, s minden igaz hívő reménysége, mindenki által látható és hallható lesz.

Utalások a Bibliából: Lukács ev. 13: 23- 25; 17: 29. 30; Ésaiás 11: 4; 66: 17; 2. Thessalonika 1: 6- 10; Máté ev. 24: 27. 31; János ev. 14: 1- 3; Apcsel. 1: 9- 11; 1. Thessalonika 4: 15- 17;Jelenések 1: 7.

Az ember természete és a halál utáni állapota

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Életadója méltó alkotása volt, engedetlensége miatt azonban elszakadt az élet Forrásától.  Halandó lett, de halhatatlanságot nyerhet Krisztus által most ígéret szerint, a valóságban, pedig második eljövetelekor (1. Mózes 2: 7; 3: 22- 24; Jób 4: 17; 1. János 2: 25; János ev. 11: 25. 26; Róma 2: 7; 2. Timótheus 1: 10; 1. Korinthus 15: 53. 54). A halál állapotában mind a jók, mind, pedig a gonoszok öntudatlan, tétlen állapotban nyugosznak a sírban Krisztus eljöveteléig, a feltámadásig. Nincs halhatatlan lelkünk, mely a halál után a mennybe, vagy a pokolba térne. A halál az embert teljes valójában érinti.

Utalások a Bibliából: Prédiátor 9: 7-8. 12; Zsoltár 6: 6; 146: 4; 89: 48; Jelenések 20: 13; 2. Péter 2: 9; János ev. 5: 28. 29; Dániel 12: 13; Apcsel. 2: 29. 34; 2. Timótheus 4: 7. 8.

Vissza az  elejére

 A Millennium

Krisztus második eljövetele után egy ezer éves időszak következik, melyet millenniumnak nevezünk. Az ezer év alatt a Föld kietlen és puszta állapotban marad. Sátán ott lesz megkötözve a körülmények láncával, mivel nem lesz élet a Földön, s így befolyását nem gyakorolhatja. A szentek, mialatt Krisztussal együtt uralkodnak a mennyben ezer esztendeig, megítélik a gonoszokat. A millennium végén a gonoszok feltámadnak az ítéletre, a tűz általi pusztulásra.

Utalások a Bibliából: János ev. 14: 3; Jelenések 7: 9; 14: 1; 20: 4. 5; Zsoltár 46: 3. 9; Ésaiás 24: 1- 6; Jeremiás  4: 23- 27; 1. Korinthus 6: 2. 3; János ev. 5: 29; Jelenések 20: 4-5. 9. 14; Malakiás 4: 1. 3; Máté ev. 10: 28; 2. Péter 3: 7- 10; Zsoltár 37: 10.

Az új Föld

Miután a Föld az ezer év végén tűz által megtisztul a bűntől, és következményeitől, teljesedni fog az ígéret, mely lelki ősatyáinknak az új Földre vonatkozóan adatott. Az új Föld lesz a választott nép örök otthona, és uralkodnak Istennel a végtelen korszakokon át.

Utalások a Bibliából: 2. Péter 3: 13; Jelenések 21: 1- 7; Máté ev. 5: 5; 1. Korinthus 2: 9.


 

 

Egyháztörténet |Hitelveink |Programok |Kiadványaink

Események |Imaházak |Elérhetőségek |Egészség |Gyakran feltett kérdések

 

Copyright © 2005 Hetednap Adventista Reformmozgalom]. Minden jog fenntartva.
Módosítva: 2006.09.27.